2011. június 20., hétfő

A gondok, a gondok

Talán ki kellene raknom éjszakára egy tál vért valahova, hogy a kiéhezett szúnyogok ne körülöttünk döngjenek. Nekem ráadásul annyi hátrányom is van a Maozzal szemben, hogy vele ellentétben én nem tudok fejemmel a takaró alatt aludni. Múlt héten frászt kaptam, hogy árpa nő a szememen, mert már napok óta viszketett reggelente, majd egyszer csak egy bumszlival a szemhéjamon ébredtem. De két nap múltán eltűnt, csak szúnyogcsípés volt. (A viszketés maradt, de nem komoly.) Azóta próbálok rángó arccal aludni, hogy ne csókoljon homlokon egy vérszívó kis szörnyeteg sem. Ma hajnalba arra is rájöttem, hiba volt a múlt héten olyan gondos pedikűrt végeznem magamon. Ha megmaradt volna az a plusz milliméter száraz bőrréteg a talpamon, biztosan nem tudja átszúrni rajta a szívókáját az a szúnyog, amelyik az éjjel olyan szemfülesen kihasználta, hogy kilógott a fél talpam takaró alól.
De a bosszúságok sorát csak nyitják a szúnyogok. Augusztusban szerettünk volna hazautazni. A jegy olyan drága, és nekünk hamarosan annyi egyéb kiadásunk lesz (költözés, ennél fogva némi bútor, autó, jogosítvány stb.), hogy végül csak én megyek. Ma reggel telefonál a Maoz, hogy tulajdonképpen mi is van a vízumommal, csak mert kérdezik. Aranyalma, kertemnek virága, te intézed az ilyesmit, én csak időnként megemlítem, mire kellene odafigyelni, mely említések rendszeresen figyelmen kívül vannak hagyva. Még mielőtt megkaptam volna, már mondtam, hogy a tanulásra kapott engedély nagyszerű dolog, de ennek nyoma kellene legyen az útlevelemben is. Hallgatott rám valaki? Jaj, dehogy. Akkor most mi legyen? Mi legyen, hívd fel a "csodarabbit", aki a titkok tudója, a betérős móka, a belügyminisztérium és hasonló dolgok értője, majd ő megmondja a frankót. A frankó a következőképp hangzik: nincs vízumom igazából (akkor mi a franc az az engedély? tanulni tanulhatok, de anélkül, hogy itt tartózkodnék?), de egyrészt úgyis van róla papírom, hogy összeházasodtunk, másrészt ha bemegyek a belügyminisztériumba (továbbiakban héber nevén misrad hapnim), akkor adnak nekem róla papírt, hogy jöhessek-mehessek. Maoz pánikol, hogy most akkor mi lesz. Mi lenne, megvesszük a jegyet, nem hinném, hogy ne engednének ki az országból, maximum mesedélutánt tartok nekik visszafelé, hogy miért is vagyok még mindig vízum nélkül, nekem van időm, nekik viszont nincsen joguk nem beengedni. Cseszegetni van, nem beengedni nincs. Ha meg a misrad hapnimban megkapom a papírt, nem lehet gond. Megkapni, na ez már jelenthet gondot, de talán egyszer lehetőségem nyílik kiosztani őket végre valahára kellő hébertudással a birtokomban.
Jelenleg a leginkább azonban az zavar, hogy a macska már megint eltűnt. Nem voltam hajlandó aggódni egész hajnalig, mert ez időről időre megtörténik: Elmegyek itthonról, nem zárom be őt a lakásba, hazaérek, de ő még kirándul, várok, várok, nem jön, aggódom, nem jön, majd felszegett fejjel bekocog, mintha mi sem történt volna. De most már eltelt egy egész nap, és semmi. A helyi állatorvostól annyit tudtunk meg, h nem gyűjtötték őt be, de az iskola mellett valaki elütött egy macskát. Nagyon remélem, hogy az egy egészen másik macska, nem is hiszem, hogy Katje egyáltalán elcsatangolna odáig. Mindenesetre mindjárt kimegyek óbégatni neki (amire még sosem reagált), és zörgetem a labdát. Furcsa, legalább az éhség haza kellett volna, hogy hozza. Hacsak nem kajáltatja valaki, hogy magához édesgesse. De az is elképzelhető, hogy nem tetszett neki, hogy reggel, este fülcseppel kezelem a fülatkáját, és most büntet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése