2011. május 30., hétfő

Még mindig hülyéket álmodok

Este álmodtam a legnagyobb baromságot, amikor egy szelet répával lőttem egy háztetőn menekülő pasira, majd jött egy másik, akinek nem volt lőfegyvere, ezért füst- és kézigránátokat dobált rám, én meg nagyon elfáradtam a futásban.
Aztán hajnalban otthon voltam, és húsvét volt, de közben nem innen, hanem az iskolából voltam otthon szüneten, és akartunk menni turkálni, de a húsvét hétfő és kedd (!) miatt csak szerdán mehettünk. Közben pedig apuval kiabáltam, hogy mért ázik az udvaron a franciaágy, amikor alá kéne támasztani, felül meg legalább 3 rétegben fóliával letakarni.
És akkor átjött a Laci bácsi valakivel, és a szilvafáknak gyorsan csináltak egy dombot, de függőleges oldalút, szabályosat ám, aztán amellé beraktuk az ágyat, és még a sarokba a kukoricagórét is, de noha az udvar tele volt a rokonsággal, 3 férfi mellé engem tudtak kiválasztani, hogy cipeljem, pedig álmomban terhes voltam, noha ezt ők nem tudták, csak a lehetőségén röhögtek. De nem is cipeltem rendesen, csak egy kézzel alányúltam, ugyanis közben túrós-mákos buktát ettem.
Aztán iskolába kellett mennem, és betelt a füzetem, és dolgozatot kellett írni Az ember tragédiája Pokol (!) színéből, különös tekintettel arra, hogy reagál az ördög a kicsi kék emberekre, de a tollam nagyon folyt, plusz valami textildarabra kellett írnom, és nem is igen emlékeztem, hogy Az ember tragédiájában voltak kicsi kék emberkék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése