2011. május 10., kedd

Ellenállás

Miután megettem fél marék csokibogyót (és Katjénak is adtam egyet, ami folyton kiesett a szájából), meggyőztem magam, hogy ne süssek ma már csokis kekszet, hanem várjam ki, míg Maoz meghozza holnap a hozzávalókat az egészséges változathoz, aminek receptjét az új könyvben találtam. Persze nem teszem bele mindazt, amit ott írnak, mert nem szeretem a mazsolát, és az a gyanúm, hogy a mandula hozza ki az ekcémámat. De lesz benne búzacsíra, zabpehely és kókuszreszelék, és szerintem azért teszek bele lisztet. Vagy ne tegyek? Eddig csak egyszer csináltam csokis sütit, ami inkább babapiskótának sikerült a végén, mert nem vettem figyelembe, hogy a lisz már eleve sütőporral kevert, és még én is beleraktam a receptben megadott mennyiséget. Két nap múltán, mire tisztességesen kiszáradt, egészen finom lett. Az is indokolja a sütést, hogy tegnap megint pénzköltési rohamom volt, és vettem (az üveg- és akrill festéken, ecseten, könyvön, sapkán kívül) egy nagy üveget is direkt szárazsütemény tárolására.
Maoz szerint üvegfestéssel fogunk pénzt keresni. Én festem, ő eladja... Hajlok rá, hogy megpróbálja elsózni valahol, mert jelenleg hét mécsestartó van használatban, és van kettő használaton kívül, amikben az avokádómagot csíráztatom. Ezekből ötöt készítettem én, és egyet félig, ami annyit jelent, hogy a széttört bögrét ragasztottam össze pillanatragasztóval. Egy szó mint száz, nincs szükség ennyi mécsesre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése