2011. április 30., szombat

Aggodalom

Nem bírom, amikor a macskát kell állatorvoshoz vinni. Sír, nem akar bennmaradni a dobozban. És annyira aggódom, mert mondtam az állatorvosnak, hogy szerintem nem a szőrgolyók miatt rángatózik szegény időnként, mert teljesen önkívületben van, görcsben ráng, és mindezt annak ellenére, hogy már naponta adom neki azt az édes paraffinos cuccot, ami kicsusszantaná a golyókat belőle, ha az volna a baj. Erre az állatorvos azt mondta, hogy ez neki sem úgy hangzik, mintha csak a szőrlabdákat akarná kiköpni, hanem inkább tűnik epilepsziának, és hogy így persze az altatás is veszélyesebb. Csak ne legyen baja szegénynek! Inkább nevelem a kismacskáit is, csak ne legyen baja! Most úgy aggódom, biztos, hogy lerágom még tövig a körmeim,míg telefonálnak, hogy menjek érte. Pedig nekem is mennem kell orvoshoz öt perc múlva, hogy elmagyarázza, mit látunk az ultrahangfelvételen (kettőn semmit, egyen fekete pöttyöket egy szürke háromszögben). Remélem, nekem sincs bajom, még a vérvétel eredményét se tudom, pedig száz éve csinálták, de nem raknák ám fel a netre, pedig elvileg modernek vagyunk, ott is megnézhetem.

Jaj, hát én nem hiszem el, hogy ez igazából nem is az igazi, hanem csak a szinkronhangjuk, ez fura. És igazából tök máshogy beszélnek és más hangon is. Szerintem alacsony a vércukorszintem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése