2010. november 21., vasárnap

Bracha osa baiot

Ezt úgy fordítanám, hogy Bracha keveri a szart. Olyanba üti az orrát, amihez semmi köze. Most például már egy órája vele beszél telefonon a Maoz. Nem tudom, mi fog az után történni, hogy holnap erről részletesen kifejtem neki a véleményemet, de holnap erről részletesen kifejtem neki a véleményemet. Ez így nem klassz, és épp elég stresszfaktor van az életemben nélküle is. Mondhatni, ő az utolsó csepp a pohárban. Ha genetikai hajlamom lenne rá, és olyan lett volna a szociális környezetem, ő lenne az a stresszor, ami sorozatgyilkost csinál belőlem. És ő lenne az első áldozatom is. Annyira dühös vagyok, hogy nem is igazán tudom szavakba önteni. Az artikulálatlan üvöltés füstölgő fülekkel is csak harmatgyengén fejezné ki azt, amit valójában érzek. Elfogadnék egy jó tanácsot a probléma megoldására vonatkozóan, ugyanis a dühömet még erjeszti a kétség is: vajon csak bosszantóan kotnyeles ez a nő, vagy annyire hülye, hogy szerinte mi szeretnénk mindent megosztani vele, és őt mintegy integrálni vágyunk az életünkbe, esetleg - amitől egészen komolyan tartok - gonosz, gyanakvó és paranoiás? Az nem igaz, hogy a törvény önmagában nem képes megakadályozni a bűntetteket, mert most azt érzem, ha a börtöntől nem kellene tartanom, hát..., ha nem is ölném meg, egészen biztosan eltüntetném a színről ezt az intrikát egy időre. Érzem, hogy a vérnyomásom a duplája a megszokottnak, és hogy emellett az adrenalinszint mellett érzéstelenítés nélkül végezhetnének rajtam plasztikai műtétet. Hallom, ahogy lüktet a dobhártyám, csak nézek magam elé, enyhén fújtatok, és csak ráng a fejem. Több mint egy órája beszélnek. Ki kellene vennem a Maoz kezéből a telefont, és kinyomnom. Nem hiszem el, hogy mindig van újabb fordulat ebben a történetben. Mikor érünk már a "boldogan éltek, amíg világ a világ" részhez??

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése