2010. október 24., vasárnap

Az evés hizlal

Az oldal megnyitása olyan energiákat szabadít fel, melynek hullámai megtörik, végül pedig kioltják az ihleteméit. Tízóra öt perc van, meg kell írnom a házim, és kitalálnom, hogy milyen ruhát veszek fel holnap (23 Celsiushoz és könnyű délutáni takarításhoz illőt). Három dologtól vagyok fáradt: 1. Attól, hogy tegnap éjjel fél kettőkor mentünk aludni annak örömére, hogy a fél Shabatot alvással töltöttük, és nem vagyunk fáradtak. Ez rendkívüli előrelátásra vall, már a kezdet kezdetén mindent megteszünk, hogy aztán egész héten zombik módjára kóvályogjunk csak. De nem csak nekünk van ilyen nagy eszünk, ez már-már nemzeti betegség. 2. Ma megtanultuk a nif'al igecsoport jövő idejét, ami csak annyira szívta ki belőlünk az energiát, mint egy élvebalzsamozás. Aztán el kellett vinnem a macskát az állatorvoshoz, előkotorni a téli ruhákat az ágyneműtartóból, és kiválogatni, mire van szükség belőlük holnap. Fel kellett próbálnom az összeset, hogy megállapíthassam, hízom. Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább, majd jógázni kezdtem, majd rájöttem, hogy én nem is szeretem a híreket nézni, a Maoz pedig szokásához nem lett hűtelen, és bealudt, úgyhogy átkapcsoltam a zenetévére és lejjebb vettem a hangot. Maoz felébredt, hogy mért nem alszom, és mért ébresztettem fel. Mondtam, hogy hagyjon békén, ezer még a dolgom, visszaaludt, aztán - mert jó vagyok - kikapcsoltam a tv-t, mire megint felébredt, és nemtetszésének adott hangot. Én is hangot adtam nemtetszésemnek. Elmentem zuhanyozni, és szintén angyali jóságomról téve tanúbizonyságot, nem adtam hangot afölötti nemtetszésemnek, hogy nem volt meleg víz, mert ez az olcsó jános (mister zol) feszt kikapcsolja a boylert, hogy ne menjen feleslegesen. Most leültem megírni a házimat, és szerencsére a Macska is abbahagyta az őrjöngést. A nagy 'M' véletlen, abban az értelemben legalábbis, hogy nem szándékos, de jogosnak jogos, mert ez egy zsarnok, egy vérszívó szipoly. Végül 3.: Előre fáradt vagyok attól, hogy holnap este 11.45-kor indul a gépünk Bukaresten át Brüsszelbe. Mindössze négy órát kell várnunk a csatlakozásra, aminél kellemesebbet el nem tudnék képzelni (de, tudnék, félek is tőle). Reményekkel vagyunk tele, hogy minden rendben lesz, aztán csapunk egy gyors esküvőt, és vége a hercének is, a hurcának is (és már csak a Belügyminisztériummal kell megküzdenünk).
Mivel 11 előtt ágyba akarok kerülni, elkezdem a házim. Tízóra húszperc van. Jóéjszakát!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése